Egy gyerek elbeszélése az ajándékvásárlásról

Anyu és Apu karácsonyi ajándékot vásárolnak a rokonoknak:

1. Apu már hetekkel előtte ideges, hogy már megint egy rakás pénzt költenek el, teljesen feleslegesen.

2. Anyu már hetekkel előtte ideges, mert már megint nem tudja, mit vegyen; mert Apu totál ideges lesz, mert már megint harcolnia kell, hogy megvehesse a rokonok ajándékait... (persze ha nem venné meg, Apu utólag rákérdezne: „Szívem, nincs valami, amit el tudnánk nekik vinni?”)

3. Anyu egy-két héttel a karácsonyi hajrá előtt elkezdi pedzegetni a dolgot: kellene valamilyen ajándék a rokonoknak...

4. Apu nem reagál. De hirtelen elkezd fájni a szíve/lépe/kislábujja/valamije.

5. Anyu kiborul.

6. Apu reagál: „OK, elmegyünk, csak nyugodj meg.”

7. Anyu megnyugszik.

8. Apu halkan hozzáteszi, hogy „b*ssza meg”, és megfogja ismét a szívét.

9. Anyu kiborul.

10. Irány az Áruház.

11. Anyunak nincs ötlete, mit vegyenek. Kell valami, ami elegáns ajándék, azaz illik a családi imidzshez: hasznos, a rokonok örülnek neki, jópofa, kis helyet foglal, mert így könnyen szállítható, még nem vettek ilyesmit, olcsó. Nem könnyű eset...

12. Apu túl akar lenni az egészen. Bármilyen olcsó cuccra ránéz Anyu, azt mondja: „Nagyon jó, ez jó lesz!” Nagyon lelkesnek mutatja magát, de közben ordít róla, hogy valamije már megint fáj.

13. Anyu kiborul. Látja a jövőt, hogy a család a karácsonyi szünetben is folyamatosan „Apu szimptómáit fogja figyelni”…

14. Siker, Anyu rátalál a tökéletes egyen-ajándékra. Olyan szép, díszes izé, gravírozással.

15. Apu megkönnyebbülésében elsüt egy viccet, ami egyáltalán nem az. Rosszul is sül el.

16. Anyu kiborul.

17. Anyu megnyugszik, mert Apu elismeri, hogy semmire se menne nélküle.

18. Ajándékok megvéve, harmónia a családban. Viszlát jövőre!