Az utolsó Karácsony egyedül

A néni fát vett,
egy apró zöld fenyőt,
úgy vitte karjában,
mint egy csecsemőt,

Feldíszítette,
tett rá almát-diót,
s hogy zene is szóljon,
bekapcsolta a Petőfi Rádiót,

Ez az utolsó Karácsony egyedül,
hogy külön ünnepelünk,
jövőre biztosan sikerül,
és majd újra együtt leszünk,

Megterített egy személyre,
a csupasz asztalon
ma kivételesen két fogás volt,
hisz' ez nagy alkalom.

A fotelben ült,
kezében a bácsi fényképe.
Mióta elment, sokadszor,
most is megígérte, hogy

ez az utolsó Karácsony egyedül,
hogy külön ünnepelünk,
jövőre biztosan sikerül
és majd újra együtt leszünk
ott fenn...

                                         /Pierrot/